Szerelem Mindhalálig,

Szeretlek Halálomig

A csókod számomra lételem,

nélküle élni Én nem tudok,

ha csókod többet nem kaphatom,

inkább a halált választom.

Halál,ó de keserves szó

Én mégis ezt választanám,

ha többet nem érezhetném azt,

amit ebben a percben érzek.

Szeretlek amig élek,

Engem csak Te éltetsz,

Ne ölj meg, Szeress,

Én szeretni foglak amíg Élek..........

Hiányzol!

Mondd, miért nem láthatlak,

Miért nem csókolhatom gyönyörű ajkadat?

Miért vagy oly távol?

Annyira hiányzol!

Hiányzol!

De értelmetlen eme forró szerelem...

Bár Te vagy a mindenem, az igazi életem,

El kell téged felejtenem,

Akárhogy is fáj ez az érzelem.

Hiányzol!

Mert mindig Rád gondolok,

Hiába tilos, mindig Rád várok...

De nem szabad, ez lehetetlen,

Tilos a csók, és tilos a szerelem!

Te és Én

Te nehezen szeretsz meg

igazán valakit,

És ezt furcsán teszed.

Engem nem könnyű

megszeretni,

És csak furcsán lehet!...

...Ám közben rádöbbent a lélek,

Hogy az életben minden

Megtörténhet

Most már lehunyom feletted szemeim

kit megismertél bennem idáig,

ne legyen semmi, mi szívedből kitépi!

Mikor öreg leszek, boldogan tekintek vissza

majd az egyik évemre.

ott voltál te is mellettem!

sajnos volt valaki, aki gonosz volt hozzánk

és társult valaki mással!

Közénk állt az élet, majd társa

a távolság!

egyik fél megingott, kinek lelke gyenge

volt. a másik küzdött a barátságukért,

de hiába! túl nagy volt az Úr!

majd az erősebb lélek feladta, de

barátsága örök érvényét adta!!!

Életem nélküled mint esti szürkület,

oly homályos és rideg itt minden.

elvesztettem magam miután téged,

nem talállak, de magamat sem.

bolyongok a nagy világban

távolodnék tőled, de valaki odafennt nem enged.

leláncolt a szívembe és nem enged onnan el sohasem.

tennék ellene, de szív ellen

nem győzhet senki sem!

Elválás olyan szomorkás,

de meg kell tenni, hisz nincs más!

Ettől kezdve útjaink különválnak,

és repülnek, mint a szabadság szárnya!

Azért kell e rosszat megtenni,

hogy a boldogságot végbe tudjuk vinni!

Hogy helyes-e, mi rosszat teszünk?

Ebben a pillanatban szétszakad szerelmes szívünk!

De ha így maradunk, akkor is gyötrődünk

Neked adok szívemből egy darabot,

S ha ezt megőrzöd, tied maradok.

Ha viszont eldobod szívem csücskét,

Hagysz benne egy nagy tüskét,

Mely örökre lelkemben szárad,

S könnyem, mint a patak, úgy árad.

Minden pillanatban csak rád gondolok,

Ragyog az arcom, ha veled vagyok.

Egy érzés rabul ejtette szívem,

Melyet még soha nem éreztem.

Senki mást, csak TÉGED SZERETLEK,

Ez a boldogsága picinyke szívemnek

Sokszor a lélek ura
a létnek, sokszor a
szív parancsol az
észnek. Sokszor fáj
a szív és sokszor a
lélek, sokszor
mindkettő, s ez az
élet!

A hitben meg a
vágyban az a szép,
hogy életünk végéig
elkísér...mindig
bennünk van, hogy
többre vagyunk
hivatottak...vagy
az, hogy megtaláljuk
a nagy Ő-t...persze
nem így lesz,mert a
nagy Ő, csak bennünk
él és mi magunkon
kívűl keressük....
de a remény, hogy
így lesz végigkísér
és megszépíti az
életet...megszépíti,
de nem tesz igazán
boldoggá

 Jártam a sötét,
hideg űrt,
szembejött egy
csillag. Holdját
hátrahagyva, furcsa
üstökösként repült,
Megálltam,
csodáltam, és egyre
fényesebb lett. De
csak száguldott
tovább, szívem mégis
fényre derült

 

Neked szólt minden szavam,
Gondolatom Te voltál,
Minden vágyam teljesült,
Mikor megcsókoltál...

Az égen szálltam kedvesem,
Lelkünk együtt élhetett,
Azt kívántam, kapcsolatunk
Soha ne érjen véget.

De összetört ez a csodás álom,
El kellett Tőled válnom,
Nem bírom ki, nélküled
Elviselhetetlen az élet.

 Egy utolsó üzenet, ami elér talán.
Egy utolsó vers, ami rólad szól.
Egy utolsó mondat, ami el kéne mondanom.
Nem tudom, mit érne.
Szánalmat kapnák cserébe.
Fájdalomból már ennyi elég!
Átkozni próbálom azt, napot mikor a sors elém hozott.
De nem tudom.
Szeretlek, még ha félek is kimondani.
Tudom a múltat, nem lehet visszahozni.
Rád nézek és tudom minden gondolatodat.
Látszik, ahogy megfojt a fájdalom.
Mással vagy nem azzal ki szeret.
Hát jó ez neked?
Ha azzal lennél, akivel szeretnél.
Én is előbb felednék.
Nem kérem légy velem és szeress.
Bár remélem egyszer még az enyém, lehetsz.

Nem tudom, mi van velem.
Küzdök ellene.
Tagadom, hogy szeretem.
Elfojtom iránta érzet szerelmem.
Szeretlek úgy, hogy ennél jobban nem lehet.
Félek, hogy elveszítelek.
Nem tudom, miért kell ő még nekem,
Mikor te itt vagy velem.
Bűnös s szívem!
Téged megfojtalak!
Pedig nem akarlak.
Kedvesem, ha nem jó így neked,
Hagyj el, kérlek engemet.
Szenvedni fogok de, te így boldog leszel.
Kinyithatod szíved másnak.
Mást szerethetsz boldogan.
Szeretlek!
Bár nem hiszi el senki.
Tanítson meg valaki feledni!!

 Miért gondolkodsz rajta,
Hogy ezt vajon a sors akarta?!
Ne tedd,inkább lépj tovább,
S sose lépj egy lépésnél többet visszább.
Mert az már a multé,
S most irod a jövöd,ami a tiedé.
Lépj hát elöre kettöt,
mint hogy hátra ötöt...
Mert mindig lesz ki meletted áll,
És a bajban is fogja a kezed és rád nevet...
Élj a mának ,
a pillnatnak.
Ne törödj a holnappal,
s a múltal,a tegnappal.
Törödj a pillnattal,
az igaz akarattal.
Küzdj azért ami a tiéd,
küzdés nélkül hiába is kérnéd.
Ma már semmi sincs ingyen,
a nagy szerelem is téged szur sziven..
Legyél okos és büszke,
s nem kerül el a szerencse...