Kiléptem a sötétségből, vágytam,

Hittem követtem a hangod.

Azt gondoltam egy szép remény,

Sugara melegít majd fel.

De jött és arcomat símogatva,

Tört szúrt szívembe.

Melegség, ami elöntötte testemet,

Ez az én vérem volt,

Az én életem volt,

Amit együtt néztünk végig.

Könnyekkel arcomon figyeltem,

Láttam meg honnan jöttem,

S, hogy hová érkeztem.

- szép jelen -

De ahol kezdtem, ott is végeztem.

Nem mondasz semmit,

Nem kérdezel.

Nem hallod, hogy hozzád szólok.

Nem látsz, csak nézel engem.

Pedig mindenem a Tiéd.

Remegő kézzel nyújtom feléd a lelkem,

De nem érted mit akarok.

Azt mondom: "Elég..."

Azt mondom: "Menj..."

Azt mondom: "Hagyj..."

Pedig csak arra vágyom: "Szeress"

 Hirtelen érkeztem,

Te hirtelen tűntél el.

Olykor félek,

Mikor egyedül vagyok,

Néha felidézlek.

Az álmaimon térdelek,

Csak az amim megmaradt.

És a MAGÁNY...

Amit itt hagytál nekem.

Hittem neked, bíztam benned,

S Te galádul árulóvá váltál.

Álomba ringattál,

Gyönyörű szavakkal biztattál,

Körül öleltél, nagyon jól játszottál!

Csókjaidat küldted nekem,

Ízedet is érezhettem.

Majd a földbe tapostál,

Lelkemből egy rész kiszakítottál, és

Szívemet darabokra hasítva,

Egy csalfa mosollyal az arcodon,

Halálommal, s magányommal hagytál...

Anélkül, hogy erről bármit is tudnál.

Lehajtott fejjel járok megszokott utamon,

Miért lássa más szomorú mosolyom?

Nem sírok, könny nem kísér utamon,

Nagyon bánt, de sohasem mutatom.

Fáj, ami eddig jó volt, öröm

Most tőlem elköszön. 

Elbúcsúztak tőlem már az álmok,

de én még Rád várok.

Pedig tudom, most nem lehetsz velem,

Nem tehetek róla,de hiányzol nekem,

Szeretlek, és szeretni is foglak..

Mosoly legyen az arcodon,

Ha vérzik is szíved.

Ne lássom át fátyolodon

A kíváncsi tömeg.

Ne tudja meg soha senki,

Ne tudják meg az emberek, hogy

A szívnek meghasadni..

Mosolyogva is lehet.

Elszorul a szívem, ha együttlétünkre gondolok,

El sem hiszed nélküled mily boldogtalan vagyok.

Ha eszembe jut az a boldog óra,

Mikor az első csókot az ajkamra kértem.

Mikor gyengéden magadhoz öleltél, és

Nekem örök hűséget ígértél.

Elszorul a szívem, szememben könny ragyog.

Szívem az örömtől lángolva mosolyog,

És előttem mindenütt a Te képed ragyog.

Ha kigyullad az esti csillag,

Ha kigyulladnak a vágyak,

Csillagtalan sötét éjen,

Még is téged várlak.

Tudom, hogy nem jössz el,

Még is oly jó várni.

Hazudnom kell a szívemnek, 

Hogy ne tudjon fájni.

Tudom, hogy nem szeretsz,hogy másnak élsz.

Rajtam csak nevetsz, ha bánat ér

De nem átkozlak, hisz vége már.

Majd ha boldog leszel, gondolj néha Rám!

Legyen ez a vers, szerelmi vallomás.

Rajtad kívűl nem szeretek senki mást.

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,

Amíg a sárgult levél nem lesz többé tiszta.

Ha valaki elment, ne ejts érte könnyet,

Más karjaiban feledni, hidd el sokkal könnyebb.

Ha valaki elment, mert el tudott menni,

Keményen akarva el kell őt feledni! 

Mi nekem a szerelem?

Számos ízben könny patakja,

Aggodalmas erdőssége, hangzott sűsű közepébe.

Farkasoknak ordítása, denevérek vijjogása.

Oktalan kis balga gyermek, aki pillangókat kerget.

Kergeti lélekszakadva, míg megbotlik egy árokba.

Holt remények szemfedele, sötét búbánatok mélye.

Rabságban tart, fogva tart a múltam.

Körém tekeredik, nincs erőm már küzdeni.

Csak ki kéne mondani, csak itt kéne hagyni.

Szóra nyílik a szám, és Te kérdőn nézel Rám..

Mondd, miért nem tudlak megölni!

Miért kínozlak, kínzom magam?

Csak azt kéne mondani:

" Elmúlt, nem szeretlek.

Nem akarlak tovább várni."