Üres ígéretek..

Üres ígéretek, hamis szavak,
Melyek tőled oly sokat hangzanak..
Mondd, miért kínoz e néhány fájó szó?
Miért áltattál engem, mért volt ez neked jó?
Boldoggá tesz az, hogy engem sírni látsz?
Bár ez sem igaz, mert nem láthatod,
mikor esténkét érted, könnyre fakadok..
Úgy fáj, hogy hazudtál, s olyat ígértél,
melyről már akkor tudtad, hogy úgysem tehetnéd..
S elhitetted velem, hogy ez a valóság,
de már tudom, hogy ez is, mint az életem, csak egy hazugság..
Mondd hová veszett a sok idő? Melyet veled éltem át..
Fáj, hogy ígyvan, de a szivem visszahúz hozzád..
Esténként, mikor visszagondolok,
hogy mennyi élmény köt hozzád, s sírva fakadok..
Sírok mert hittem neked, pedig átvertél,
és lehet, már akkor tudtad, hogy hamisan ígértél..
Lehet hogy azt is hazudtad, hogy szeretsz?
és minden csókod hamis volt.. lehetséges ez?
Nem, ez nem lehet.. Tudom hogy szerettél,
hisz neked adtam mindenem, s Te nekem éltél..
Tudom, hogy átvertél, és ez nagyon fáj,
De szenvedek, mert ezt elnyomja a sok szép perc, mit nekem adtál..
hogy tudnék haragudni, rád, kit úgy szerettem?
Hisz összekötnek az emlékeink melyeket soha sem feledtem..
Habár most messze vagy, de tudom, látlak még,
s érezni fogom még az ajkad, csókjaid ízét,
kezed melegségét, szád érintését,
Ölelésed mámorát, s illatod szelét..
Eldöntöttem, én már hamisan többé nem ígérek,
de azt biztosan tudom, hogy soha sem feledlek téged!

*****

Te voltál az elsõ, akit igazán szerettem,
És te voltál, aki kihasznált engem!
Az oly sok szép napok és éjjelek,
Mind-mind hazugság volt, akár a reggelek.
Te voltál, kiért mindent megtettem,
Ki fontosabb volt, mint az életem.
Miért hazudtál annyi idõn át?
Nem szerettél és csak játszottál?
Én mindent komolyan gondoltam,
Hogy szerettelek, imádtalak, én nem hazudtam!
Vége hát mindennek, napoknak és éjeknek,
Összetörted szívemet, ezt helyrehozni nem lehet!
Számomra már nem süt a nap,
Számomra már nem danolnak a madarak!
Az éjszakai ég fényei kialudtak,
És én még mindig vártalak.
Hiányzol most is, és fáj hogy nem vagy itt,
Hiányzik a csókod, ölelésed, és a hit.
Hittem benned és hittem neked,
De te mégis becsaptál engemet.
Hiányzik, hogy nem fogod már kezem,
Nem vagy itt, hogy vigaszt nyújts nekem!

*****

Nekem minden volt, neked csak egy éjszaka…
Lassan elért hozzánk a suttogó éj szava…
Feküdtem melletted fáradtan, boldogan,
Éreztem az illatod és akkor sem volt olyan
Mint mikor elnyomott ösztönök hívnak,
A vágyak ébrednek, a szellemek sírnak…

Nekem minden volt, neked csak egy éjszaka…
Mindenhová bekúszott a nyári éj illata.
Küzdöttél velem, már tudom, csak játszottál.
De akkor az ölemben boldognak látszottál.
Gyengéd az érintés, gyengéd a gondolat,
Gyengéd a tekintet ha nézem az arcodat.

Nekem minden volt, neked csak egy éjszaka…
Nekünk világított az éj legszebb csillaga.
Vidáman, évődve nevettem veled,
Játéknak álcázva fogtam a kezed.
Annyira meghitt volt az a pár pillanat…
Neked már elmúlt, de nekem megmaradt.

*****

Sírtam én oly sokat,
Már elrejtem az álmomat.
Te mindig csak hazudtál nekem,
Úgy érzem én, nem volt szerelem!
Látom még az arcodat,
S ilyenkor a szívem megszakad,
Te mindig csak hazudtál nekem,
Úgy érzem én, nem volt szerelem!

Többé már nem sírok utánad, a szívedért,
Hiába sírtam én, csak kár a könnyekért!
Ne mondd, hogy fáj,
Hisz eldobtál!
Szívemtől mindent megtagadtál!

Sírtam én oly sokat,
mert hallom még a hangodat,
És könnyes szemmel arra gondolok,
Nélküled én élni hogy fogok?
Látom még az arcodat,
Ilyenkor a szívem megszakad,
S könnyes szemmel arra gondolok,
Nélküled én élni hogy fogok?

*****

Hazug szavak

Elrejtve könnyeim mit sem érnek
Hiába festek hozzá csalfa képet
Hazug szavakat elrejti a valóság
Nem értem én sem,
Miért fáj az igazság.

Hogy lehet hogy nem is tudom
Feledni
Milyen is volt veled együtt
Nevetni.
Tagadnám szívem szenvedését
De becsapnám lelkem síró nevetését
Hiába tagadnám nem tudlak feledni
Szívem egy életre megtanult szeretni.

***** 

Elszakadt az út
Szásszor vissza-vissza sírnám
De nem értem miért
Ezer emlék ezer szó, mit örökre
Ígért.
Csókból könny, érintésből szavak
Elveszett a szó, utunk kettészakadt.

Próbálnám újra s újra összekötni
De nem értem miért kell az igazságtól
Menekülni
Hogyan kell beletörődni, síró szavaimat
Nem észrevenni.
Tagadnám könnyeim sírását
Nem hallanám szívem kiabálását
Beletörődni, s elfogadni,
Nekünk már külön kell létezni.

***** 

Mit mond a szó?
Mit mond a könny, mikor sírva fakad,
Mit mond a szó, mikor oly hallgatag
Mit súg a perc mely végtelenül
Végtelen.
Mit mond a pillanat mely szüntelenül
Szüntelen.

Mit kér az álom melyet ezerszer
Álmodtam
Mit mond a szó, melyet ezerszer
Mondhattam
Hogy kéri a könny, hogy ne sírjon
Többé
Hogy kérem, hogy veled lehessek örökké.

***** 

Nagyon megbántottál, mert kijátszottad az érzéseimet.
Gyűlölnöm kéne ezért Téged, de ez sajnos nekem nem megy.
Bármennyire is szeretném, nem tudlak meggyűlölni,
Hiszen szeretlek, Kedvesem!
Összeszorult szívvel gondolok Rád, s nem tagadom,
Most egy könnycsepp is végiggurult az arcomon.
Nem tagadom, hogy könnyezek Miattad,
Már nem tagadom, hogy legféltettebb titkom Te vagy.
Igen, Szerelmem, a szívem Érted vérzik.
Vérzik, mert összetörted.
Minden könny, mely kicsordul szememből
Csakis bánatomat jelzi.
Azt a bánatot, amit Miattad élek most át.
Miért bánsz így velem? Talán nem is szeretsz már engem?
Kegyetlen módon kihasználtad érzelmeimet.
De mire jó ez?
A szívem még azt súgja: talán szeretsz.
És az ész? A realitás azt diktálja: kihasználtál.
Boldogtalan vagyok az miatt,
Akit én igaz szerelemmel szeretek.
Még görcsösen ragaszkodok Hozzád, de érzem, El kell engednem Téged.
Elengedlek hát, menj a Magad útján,
Ne nézz többé vissza,
Mert harmadjára már talán én sem tudnék
Gyűlölet nélkül nézni Rád.
Indulj, Édesem! Hagyj hát el engem,
És ne is gondolj rám,
Mert biztosan Neked is fájna, ha megértenéd,
Mit is jelentesz nekem, Kedvesem!

***** 

Te voltál az elsõ, akit igazán szerettem,
És te voltál, aki kihasznált engem!
Az oly sok szép napok és éjjelek,
Mind-mind hazugság volt, akár a reggelek.
Te voltál, kiért mindent megtettem,
Ki fontosabb volt, mint az életem.
Miért hazudtál annyi idõn át?
Nem szerettél és csak játszottál?
Én mindent komolyan gondoltam,
Hogy szerettelek, imádtalak, én nem hazudtam!
Vége hát mindennek, napoknak és éjeknek,
Összetörted szívemet, ezt helyrehozni nem lehet!
Számomra már nem süt a nap,
Számomra már nem danolnak a madarak!
Az éjszakai ég fényei kialudtak,
És én még mindig vártalak.
Hiányzol most is, és fáj hogy nem vagy itt,
Hiányzik a csókod, ölelésed, és a hit.
Hittem benned és hittem neked,
De te mégis becsaptál engemet.
Hiányzik, hogy nem fogod már kezem,
Nem vagy itt, hogy vigaszt nyújts nekem!

***** 

Számomra megszûnt minden, mi fontos volt nekem,
Mert elvesztettelek és most nem vagy itt velem.
A víznek fodrán megszûnt a nap csillogása,
A csillagoknak az égen elhalt a ragyogása.
A madarak a fán mind csöndben ülnek,
A jó dolgok az életben mind kikerültek.
Szemedben a csillogás, a fény megszûnt,
A szerelmed irántam már rég kihûlt.
Az a tûz, ami eddig éltetett engem,
Most elemészt és tarlóvá lettem.
A szavaid, melyeken olykor elkalandoztam,
Már nem jelentenek semmit, csak mély fájdalmat!
A szellõ, melyolykor simogatta arcom,
Mint mikor hozzám értél, ez volt az álmom…
Felébredtem, és fáj az ébredés,
Szeretném, ha sikerülne az újrakezdés!

***** 

Nem várom, hogy megérts
Nem várom, hogy szeress,
mert nem kérhetem tőled
azt, ami nem lehet!

Te mondtad: NE félj!
Én hittem Neked,
és megfogtad néha
mind a két kezem.

Szemembe nézz mélyen
Csak azt mondd, ami látszik:
Szerelmünknél jobban a
rózsa sem virágzik!

Gondoskodtál rólam,
törődtél velem,
És nem engedted
el soha a kezem!

Ilyenkor éreztem,
hogy miénk a világ,
minden, ami rossz volt,
nem érdekel már.

Szemembe néztél és
azt mondtad, szeretsz,
de tévedtem, mert hittem,
hogy ez örökké így lehet.

Vakon bíztam benned,
bármerre is vezess,
mert szívemből, testemből
Téged Szerettelek!

*****

 Játszottál velem

Mondd, mit gondoltál akkor, mikor átöleltél?
Hogy elhiszed azt, hogy mindig engem szerettél?

Csak játszottál velem, semmibe vettél,
Vagy ha úgy tartotta kedved, rám sem néztél!

Annyiszor sírtam át hosszú éjszakákat,
De még mindig ugyanúgy érzek irántad!

Nem tudom, hogy miért szeretlek, és miért vágyok utánad,
Pedig míg te nem voltál, nem is tudtam mi a bánat!

Szenvedtem miattad és fájt a szívem,
Pedig nem sokat, csupán egy kis szerelmet kértem!

Nem tudom, mit vétettem, de csak rosszat kaptam,
Bár én is, mint minden ember, a jóra áhítoztam!

Oly nagyon akartam, epekedtem utána,
nem gondoltam másra, csak a boldogságra!

Vakon bíztam benne, hogy ez nekem jár,
de tévedtem, s noha ez régen volt már!

Még most is él bennem, mint ha ma lett volna,
mikor minden érzésemet a sárba tiportad!