Elmentél..

Illatod és ölelésed
mögötted szédület
elmentél
és ittmaradtál
bennem élsz tovább
ismeretlenül
azonosan
hozzám hasonlóan
tények nincsenek
ha itt vagy csak a jelen van
nincs múlt és jövő
megszűnik a tér, a hely
csak ölelő karod vonz
és az érzés hozzád
tartozom
Elmentél
és ittmaradtál
talán magaddal vittél
mint egy porszemet a ruhán.

*****

Rég minden oly szép emlékszel még
Megtört szívemnek emlékét
Rég elmentél gyere, hallgasd még
Megtört szívemnek emlékét

Régebben még eljöttél
Olyan volt mintha csak egy filmben lennénk
A film az jó de elmúlt rég
Mert azt mondtad, "szeretlek", mégis elmentél
Nehogy azt hidd, hogy mindig az a jó
Ami szívből szól, értsd meg jól
Érzed már a szerelem mire való
De csalogató
Ez a dal most rólunk szó.l

Azt hittem régebben, hogy minden szép
De később rájöttem, hogy átvertél
Lehet tőlem zöld a fű és kék az ég
Semmi se, jó semmi se szép amióta tőlem elmentél

Áh nem nem értem én
Itt hagytál, azóta kérdem én
Hogy minek az élet nélküled, ha semmi se szép
Ha belegondolok még a jóban, élhetnénk
De neked csak az a fontos hogy bulizzál
A bulikat választottad helyettem inkább
És én várlak hát egész éjjen át
Hallottam hogy emberekkel partiztál
De nem érdekel engem ezért semmi már
Nem tombol bennem régen az a vágy
Ami nekem régebben fontos volt
Mióta elmentél azóta halott múlt
Miattad egyedül alszom minden egyes éjszakán
Mikor hazaérek engem otthon senki sem vár
Csak a magány meg a szomorúság
Inkább gyere velem és bulizzunk egy éjen át

Azt hittem régebben...

Elhagytál már, és még mindig fáj
Azóta is tombol még az őrjítő vágy
Most újra látlak, eljöttél hozzám
Tudtam, azt hogy visszajössz, de nem kellesz már
Nehogy azt hidd, hogy mindig az a jó
Ami szívből szól, értsd meg jól
Érzed már a szerelem mire való
De csalogató
Ez a dal most rólunk szól

Azt hittem régebben...

*****

Egyedül

Magányosan állok a Duna parton,

Semmi mást nem látok, csak az arcod.

Őrülten hiányzol, de elmentél,

Elmentél, pedig őrülten szerettél.

Előttem lebegnek az emlékek,

Elhagytál, és elszálltak reményeim.

Most magányosan állok a Duna parton,

Semmi mást nem látok, csak az arcod.

Csodálatos volt, míg együtt éltünk,

Míg együtt voltunk semmitől sem féltünk.

Most előttem lebegnek az emlékeim,

Elhagytál, és elszálltak reményeim.

Még emlékszem, mikor tested a testemhez ért,

És ajkad szomjoltó csókot ígért.

Csodálatos volt, míg együtt éltünk,

Míg együtt voltunk semmitől sem féltünk.

Tested édes illatát még most is érzem,

Míg alszol, arcod vonalát nézem.

Még emlékszem, mikor tested testemhez ért,

És ajkad szomjoltó csókot ígért.

Most egyedül fekszem az ágyamon,

Te sem enyhíted bánatom.

Tested édes illatát még most is érzem,

Míg alszol, arcod vonalát nézem.

Kedvenc dalunkat dúdolom halkan,

Csak téged látlak ebben a dalban.

Most egyedül fekszem az ágyamon,

Te sem enyhíted bánatom.

Arcomon a bánat könnye csorog,

Szívem a torkomban dobog.

Kedvenc dalunkat dúdolom halkan,

Csak téged látlak ebben a dalban.

Tudom, többé sosem látlak,

Mégis minden éjjel egyre csak várlak.

Arcomon a bánat könnye csorog,

Szívem a torkomban dobog.

Sosem hittem, hogy elhagyjuk egymást,

Tudom, soha nem szerethetek mást.

Tudom, többé sosem látlak,

Mégis minden éjjel egyre csak várlak.

Nem maradt semmi sem nekem, elmentél,

Elmentél, pedig őrülten szerettél.

Most magányosan állok a Duna parton,

Semmi mást nem látok, csak az arcod.

*****

Ülök a perkben egy fa alatt,

És siratom a boldog napokat.

Hallgatom a levelek dalát,

És feledem minden szavát,

Annak, ki szeretni akart.

Próbálom feledni a szavakat,

De újból a szívembe marnak,

Szemembe könnyeket csalnak.

Úgy, mint ahogy engem csaltak,

Azok, akik szeretni nem akartak.

*****

Szivem a torkomban dobog
ha rád gondolok
milyen boldogogok voltunk ,
mi ketten te meg én
de te mindennek véget vetettél

szép husszó időnek
percek alatt vége lett
de te akartad hogy igy legyen
nekeed jó nekem rosz.
bele sem gondolsz miket okozol nekem
de nem fontos mert legalább az eszemet még meg van
ha a szivemet ki is tépted.

de már az se számít
tudtam hogy nem szabadna bizni
benned..még is hittem neked
met elvakult votlam és
boldog...

*****

Amikor csak azt hallottam Tőled,
Hogy mennyire szeretsz,
Nem gondoltam volna,
Hogy egyszer majd könnyen feledsz

Vége van mindennek, de úgy érzem,
A könny sokszor kevés,
Hogy elhitessem magammal minduntalan:
A szerelem csak szenvedés

Hiába minden csepp könny,
Mit hófehér párnámra ejtek éjjel,
Hiába a hamis közöny,
Ha a szerelem még szívemben fészkel

Hiszem, hogy egy nap még eljön az a pillanat,
Mikor újra látlak Téged,
S akkor majd meglátod édes,
Egy csókodért én meghalok Érted

Telnek az üres napok,
Múlnak a sivár évek,
Lassan félni kezdek attól,
Hogy utolér a kegyetlen végzet

Próbálok bujdosni előle,
De mindig rám talál a fényben,
Mit tegyek, hogy ne lásson meg?
Éljek örökké sötétben?

Megteszem, ha nincs más út,
Ha ez az egyetlen esélyem,
Megteszem, mert várok Rád,
Ha nincs is más reményem

De egyet ne felejts,
Én mindig tárt karokkal várlak,
Akkor is ha a szerelem húz vissza,
Akkor is ha a rég elfeledett vágyak..

Bujdosni a végzet elöl, rettegve és gyáván,
Álmodozni egy szerelemről, könnyek közt, árván,
Ezt kaptam én Tőled, megtanultam várni,
Hazudtam a szívemnek, hogy ne tudjon fájni..."

*****