Most, hogy minden véget ért, ha Te ugy akarod, hát bucsuzom én. Kiüzők szivemböl
minden régi álmot, kivánok neked, sok-sok boldogsagot! Meg fogod látni ha mulnak
az évek, ki volt az ki szeretett Téged! Lehet hogy lesznek nállam jobbak is.
Eszedbe jutok szazszor is mikor majd mind-mind megbánod Te is. Egyszer majd
eljőn az utolsó csapás, mikor nem tudsz majd szeretni már senki mást! Ha feledni
akarsz hát feledj őrőkre, ne térj vissza hozzám sohatöbbet. De bennem az emlék a
szivem mélyén is él, ezért ha meglátlak sirni tudnék… Az én szeretetem
irántad olyan szeretet, mivel mást szeretni nem lehet! Elmult ami szep
volt,lehet igaz se volt… Felejteni ilyet talán nem is lehet, távol vagy,
de szivem nem feled… E fájo két szó: Isten veled…, Fajó két szó még:
Bucsuzni kell, s elszakadni attol kit idővel megszerettelek! Örizd meg e
levelet, amit irtam neked, s jussak eszedbe ha majd elöveszed! E verset amit
irtam neked, talán el is dobod, de lesz még olyan napod, mikor hiányozni fogok!
Jobb lett volna nem ismerni Téged, nem látni meg…Há jo volt veled, ha szép
volt veled, most annál rosszab nélküled! Ha Te igy akarod, ha Te igy kivánod,
megyek az utadbol, szépen férre állok! Hirt nem hallasz felőlem, nem is fogok
irni, a Te nyugalmadat nem zavarja senki! Nem is térek vissza sohatöbbet hozzád,
el fogom feledni mindent ami szép volt! Elfeledek mindent ami boldogság
volt…meg a nevedet is, ha Te igy akarod!
Isten veled ........!
***
Egy napon,mikor megláttalak,tudtam,hogy kellesz nekem.
Nem reméltem semmit,csak azt,hogy talán megismerhetlek.
Attól a naptól egyre többet gondoltam rád,és reméltem,hogy idővel megtudod az okát.
Mikor sétáltam az utcán,egyre többet láttalak,
és tudtam,hogy szívem nem ismer határokat.
Aztán egy nap megvalósult az álmom,te igent mondtál,
és te lettél a párom.
Minden nap egy emléket szereztünk,de 3 hónap után szomorúságot észleltünk.
Távol kerültem töled,és a szívem nagyon vérzett érted.
Azóta távol lakom,és a kapcsolatunkat távkapcsolatba vitted.
Eljegyeztél,és biztál bennem,de egy nap elvesztettem a fejem.
Megcsaltalak,pedig Szerettelek nagyon,végül rájöttem,hogy mit tettem,
És azt mondtam:"Ezt én abbahagyom".
Én vissza akartam menni hozzád,de te akkor elhagytál,
Végül 4 hónap küzdés után visszafogadtál.
Rájöttél,hogy még mindig Szeretsz,bármit is tettem,
De akkor is tudtad,hogy a sziveden sebet ejtettem.
Teltek a hónapok,és jo volt minden,
Aztán egy nap azt mondtad:"Hagyjuk abba,mert én ugyis elmegyek innen."
Külföldre akartál menni,de én ezt nem akartam,
igazat adtál nekem,és végül itt maradtál.
idővel jöttek a gondok,és te azt mondtad:"nem tudom mit akarok".
Éreztem,hogy elveszitelek,és pár nap múlva ez bekövetkezett.
Elmondtam,hogy Szeretlek,de téged ez nem érdekelt,
És már egy hete ugy kezelsz mint egy unalmas embert.
Ujra magamra maradtam,de ujra küzdeni fogok,
És bizom abba,hogy egy nap kapcsolatunk újra virágozni fog.
SZERETLEK MOST IS TÉGED,BÁRMIT IS MONDASZ:(
Szomorú sötét éjszaka,
csillagok nem világítják meg utamat,
fák integetve suhannak el mellettem, "arra menjek"
próbálok úton maradni, elfáradtam,
zavaros képek jelennek meg előttem,
már hajnalodik,
- még ez is - a nap első sugarai,
bánt a fénye ,szédülök,
meg kéne állnom, de miért is?
a napfénye erőszakosan kisér tovább,
mindig arra fordul, és mindig a szememebe süt,
már fáj ez a bántó fény ,
újra itthon vagyok,nem vár senki,
csak a csend és az üresség,
szeretném gondolataimban megidézni,
M O S T nem megy,
csillingelő hang,
" JÓ REGGELT PILLANATNYI BOLDOGSÁG" látása miért fáj ennyire
erősnek kell lennem, ne láss, ne ézezze,
mi történik bennem, amit Ő okozott,
hová lett a nap melege? mely melegítő sugarát szórja rám,
hová lett a kék ég? mely ragyogva nézz le rám,
hová lett a pillangó, aki a boldogság, és megnyugvás csillámporát szórja rám,
vagyok a hegyről lezúdúló hideg folyó,
aki sebesen rohan a tenger ölelő karjaiba,
hogy ott örökre elvesszen!!
mindig szeretni foglak.
Kicsit szomorú a reggel,
a felhők el takarják a napot,esik.
Madarak hangját nem hallani.
Előbukkan a nap egy hatalmas fodros felhő mögül,
sugarai, ezerszinű szivárványban játszanak az égen.
A nárcisz sárga színe,a tulipán sok színű virága,
mint ezer színű paplan takarja be a kerteket.
Gyönyörű a természetnek az újra éledése.
Mindig van valami ami szép szebb, és mégszebb benne,
és mindig csodálattal tölt el.
Tavasszal elindulnak a gyerekek.
Nyáron a fiatalok, bolondozva játszanak.
Ősszel a felnőttek fázosan lépkednek.
Télen az öregek, már csak az ablakból nézik a havas tájat.
Egy év alatt, egy élet vonul el szemünk előtt.
És mégis gyönyörű.
Mézillatú tavaszi reggel vesz körűl,
a nap a felhőkkel bújocskázik,
néha rám süt, jelezve , nem felejtett el.
A virágok az ég felé nyitják szírmaikat,
ők is várják nap melegítő sugarait.
Áprilisi langyos szellő simogatja a fák rügyeit,virágait.
Hófehér jácint áruld el nekem, hol van Ö,
nincs, nem találom,megint el tünt,
hiányzik, mint virágoknak a napsütés.
Szeretlek
Fekete szárnyú kismadár hozd vissza, Őt nekem.
Szállj fel, keressd meg nekem, súgd megneki szeretem,
a legszerelmesebb hangoddal énekeld el neki,
ahol eddig élettel teli patak csobogott,
most csak kiszárad meder, élet nélkül.
Ha van lelke szánjon meg,
tegyen szikrázó napsugárrá
vagy üzenje meg merre van,
és én szárnyaidon repülük hozzá!
Az igaz szerelem drága kincs,
Ritka ajándék.
Becsülni kell mert nem biztos hogy kapsz uj esélyt.
De pazarlók vagyunk mi emberek,
S azt hisszük igaz boldogságot kapni ujra lehet.
De ez nem igy van.
Mit egyszer elvesztettünk,
Nehezen találjuk ujra meg.
S hogy mit tennénk meg a boldogságért?
A választ nem tudom.
Csak azt tudom, ha önmagunkat adjuk,
Akkor a boldogság jön magátol.
Lesz valaki akit szívböl szereteünk,
Akiért mindent megteszünk.
De vajon mit értünk minden alatt?
Szeretnénk akkor is ha beteg lenne?
Vagy már vén reszkető keze ölelne?
Ha igazán szeretünk ez nem kérdés.
Tűzön-vizen átt a boldogságot keresve,
A halálba is csak Ő érte mennénk.
Szeretek valakit,így
Azt hinnék az emberek,
Végre boldog leszek.
De akit én szeretek,
Másért eped.
Így minden nap szenvedek,
Mert ő az enyém nem lehet.
Úgy szeretem,
Hogy jobban már nem lehet.
Úgy érzem,
Meghalok nélküle minden éjjelen.
Vétkezem minden éjjelen,
Mikor azt kivánom,
Ne tudjon élni nélkülem.
Oj jó lenne vele az élet,
De képes leszek róla lemondani végleg.
Nélküle nincs értelme az életnek,
Ígyhát, öngyilkos leszek.
Jó dolog az altató,
Nagy emnnyiségben kiváló.
Elalszok szépen csendben,
Meghalok észrevétlen.
Senki nem fogja tudni,
Miért tettem,
A titkomat nem tudja senki sem.
Senki nem tudja milyen érzés,
Ha a szíved meghalni minden percben kész.
Csak azt tudom felhozni mentségemre:hogy
A szívem belehalt a szerelembe.
Könnyekkel írom ezt a verset,
Könnyekk melyeket érted ejtek.
Elfogyna a könny akkor is írom,
Amíg véremmel bírom.
Rólad s rólam szól e kis vers,
gondolataiddal teljesen meg keversz.
De miért miért nem bízol magadban,
Hisz szíved szívemmel dobban.
Egyik szavad magasztal,
De jön egy másik azonnal,
Mely nélküled magányos lelkemet
Karóba húzza,s beborít feléget.
Fáj ez a szó nekem nagyon
Mert utána visszhangját hallom.
Nem te mondod nekem vissza,
S könnyeim a szívem beissza.
De vér és könny egy helyen nem marad meg,
Egyiknek mennie kell,mennie kell...
Te vagy ki döntesz melyik távozzon,
Hogy lelkemre nyugalmat hozzon.
Menjenek a könnyek?Menjenek,ám legyen
Akkor tudom szeretsz,s öröm ül ki lelkemen.
Menjen a vér?Menni fog ezt én mondom
Mert hogy nélküled éljek nem hagyom.
S majd ha vérem felkeres,állj meg előtte,állj meg
Mert mit elmesél azt csak te érted.
Állj elé karold fel véremet vidd be hozzád vidd magaddal,
Mert neked folyik e vér és nem állíthatod meg gáttal.
Mert nincs gát mi visszavogná véremet,
Ha szívemen én neked sebet ejtek,
Neked igen neked ejtem azt a sebet
Magamon a szívemen,mert nélküled nem élet az életem.
De ha érted ejteném,ejteném vidáman boldogan
S nem látnád arcomat komoran,magányosan.
Érted magától folyna s felölelne melege,
Mert gőzölög az hisz a szerelmem fűti melynek sosem lesz elege.
Ha viszont a könnyem apad s elmegy hozzád,
Merítsd fel s töröld meg vele orcád,
Utána szórd fel könnyeim az égre,
Szórd csak szórd csillag lesz belőle.
Csillag mely vigyáz rád csillag mely téged néz,
Mert anyja vagy e csillagnak mert a vér helyett őt választottad.
S a csillag hálás neked ezért hiszen tudja,
Én a könny az apja,Te a Szerelem az anyja.
Megcsalt
Bolcsen tenned hogyha most eltunnel,
es nem nezned a kintol eltorzult arcomat.
amit okoztal,arrol jobb ha nem beszelek.
beszeljenek rola szememben a fenyek.
es a megvetest amit ott talalsz,
at jarja az undor melyseges hatalma
es megrendul benned egy szivnek a bizalma.
Csak nezlek,es nem ertem te miert konnyezel.
tan megbocsajtast varnak e konnyezo szemek.
gomboc a torkomban mar szolni sem merek.
Es tul keso,zokogas razza egesz testem
ha te nem mesz,akkor jobb ha en megyek.
Futok s csapodik az ajto,lathatod mar,hogy minden elveszett.
Bocsass meg,hogy nem tudok megbocsajtani,
tudod ez sosem ment igazan nekem.
lehetsz te megbano,edes,hos szerelmes.
de ebbol mar sosem lesz ujra szerelem....
Miért van így ?
Nem tudom, hogy miért kell,
Az, hogy így legyen.
Mivel érdemlem meg,
Keserű életem.
Bolond az én szívem,
Bolond is marad.
Bolondítja más is,
De már nem szabad.
Reménytelen vágyaim,
A mélybe szállnak el.
Hiába is várom,
A lány, nem jön el.
Bolond vagyok én,
Hogy hihettem benn.
Egyszer rám találhat,
Egy boldog szerelem.
Miért van az, hogy mindig,
Olyat szeretek.
Ki nem lehet az enyém,
És csak szenvedek.
Miért van az, hogy mindig,
Bánatos vagyok.
Miért van úgy, hogy sokszor,
Rájuk gondolok.
Miért pont én vagyok,
Hogy mi velem a baj.
Nem tudom de, nagyon fáj,
Hiába a dal.
Nem segíthet rajtam,
Most már semmi sem.
Reménytelen álmok,
Miért nem tűnnek el!
Már semmi sem segít,
itt nagyon nagy a gond.
Már olyan bolond vagyok,
Hogy ébren álmodom.
Arra gondolok,
Hogy átölel karod.
Együtt alszunk el,
És te is akarod.
Fuldokoltam szived tengereben,
s hajotorottkent most partot ertem.
lakatlan kis sziget,nincs itt semmi elet,
de erzes sincs mi belolem kiolne vegleg.
Es az a palackba zart apro uzenet
Hiaba varja hogy lassa ket szemed.
Ocska a valosag,nincs ott szerelem.
itt maradok tan orokre ezen a helyen.
S mikor majd rancok lesznek arcomon,
feherre valtozo szalak hajamon,
Talan vissza terek egy oreg tutalyon....
Eleget valtozik majd akkorra a vilag.
hogy ne talaljam sehol a szerelem nyomat.
Most amerre nezek,szet tort szivet latok,
eletet ezekben mar sehol sem talalok.
milyen szornyu latni ezt a kivegzest.
Mind szeretett,de nem birta azt a kikepzest.
Szerelem...szerelem fajo kepzelet
monnd miert teszel tonkre ennyi eletet..
fel-langolsz a szivekben,viragba borulsz,
majd megunod s szivet torve,csendben elvonulsz...
Te vagy a vilagon az orok fajdalom,
szomoru konnycsepp vagy,a faradt arcokon.
Kezelhetetlen kor mi lehet neha csodas
de ha faj,akkor nagyon,s nincs ra orvoslas...
S megis hogy var rad tobb millio sziv..
hogy bele koltozol s mas lesz minden igy.
Jobaratoddal,a remennyel erkezel..
ami talan,meg dobog a sziv,sohasem megy el....
Itt ulok a parton,s szivemben meg sok az erzelem,
arcomon konnycsepp,s mar tudom.nem kellesz nekem.....
Elengedtelek,pedig jobban szerettelek,
mint az életemet,s nem feledlek..
Már rég nem vagy velem,s nem láttalak,
S magam mellöl nagyon hiányollak..
S most Ülök egy padon,s könnyeimet takargatom,
Mert a fejemben,te vagy az egyetlen gondolatom..
Nézem a hulló leveleket,s eszembe jutnak az elmúlt percek.
Nem tudom miért és hogy történhetett,de nem feledlek..
Aztán hirtelen a távolból egy fény közeledik felém,
Talán csak képzelödöm,a könnyem törölném..
De hirtelen megáll a világ,s te tünsz ki a sötétből..
Te voltál a fény,ami eltünt az életemből...
Nem tudom mit tegyek,fura érzések törnek ki a szívemből..
Nem mondhatom el,mit érzek,didergek és nagyon félek..
Félek már a szíved sem az enyém,azt hiszem belehalnék.
Annyi minden átfutott az agyamon,s már csak pár lépés..
Rámnéz,s mosolyog...S most jön a kertelés...
Megkérdezi tölem miért ülök egyedül,s szomorkodom..
Nem mondhatom neki,hogy azért mert nagyon imádom..
Inkább hallkan megjegyzem,mostmár nem szomorkodom..
S meglepödik,s látszik nagyon gondolkodik..
Zavarban érzem magam,hisz most mit tegyek,
Le ül mellém, s mosolyogva megjegyzi:szeretlek...
Aztán néma csend,s csak nézünk egymásra,
Letörli a könnyeimet,s azt mondja:vigyázok az angyalomra..
Már nem kérdezem mit tegyek.
Csak azt mondom:szeretlek..
Megszünik körülöttünk a világ,Csak mi vagyunk,
S kézenfogva,mosolyogva,boldogon elsétálunk..
Többé nem félek,hisz fogja a kezem,
Azt hiszem ez igaz szerelem,s ő az igazi nekem...
Csak egy szó, melyre naponta várok,
csak egy érintésed melyre úgy vágyom.
Csak egy estét adj, talán egy éjszakát,
s tégy úgy mintha szeretnél, tiszta szívből igazán.
...
Minden reggel boldogan ébredek,
csak egy fél órára is, de veled lehetek.
Eddig elég volt csak egy pillantás,
de ahogy múlik az idő, érzem kell még sok minden más.
Oly jó lenne veled lenni,
csókjaidat érezni,
hosszú éjszakát veled tölteni.
...
Tudom…
mi ketten soha nem lehetünk nyíltan egymásé,
a rokoni szálak megmaradnak, örökké.
Nem is ezt kérem tőled.
Csak egy csók, csak egy érintés,
mely a mi titkunk maradna, örökké.
"Sosem bántam semmit,
Érted megtettem volna akármit..
Nem hagytad,hogy bebizonyitsam,
Hogy amit érzek elmondjam..
Csak hirtelen felbukkantál az életemben,
S felkavartál minden érzést a szívemben..
Nem hittem volna,hogy még lehetek szerelmes,
De ez az érzés egyszerűen nagyon félelmetes.
Azt akartam,amit nem szabadott,
A tiltott gyümölcsöt és az érzés elragadott..
Nem birtam ellenállni,
S okosan szeretni..
Beleharaptam a jóba,elfelejtettem,
hogy mérgezett gyümölcsöt ettem..
Mert a szerelem akármilyen szép,
A végén már csak emlék kép..
Romok fölött álsz banbán,
S könnyeid törlöd fakofán..
Tudod ö már nem jön többé,
S sosem mondja már neked:örökké..."
|
|
"Most tudom igazán mi a könny,a bánat.
Álmatlan éjszakán zokogok utánad.
Szeretnék egyszer már boldog lenni,
s szeretnék örökké Veled lenni!"
"Hiába imádlak,hiába szeretlek,
ha más érzi tüzét,ragyogó szeretetednek.
Elűzöm álmaim,mert másé ajkad,
tiéd volt a szívem,de te nem akartad.
Talán elfeledlek,talán belehalok,
fáradt az én szivem,boldogtalan vagyok."
,,Romba dőlt az álmom,
Keresem a boldogságot, de sehol nem találom.
Talán vége, vége már mindennek,
És már ne is reméljek?
De mit tegyek?
Mindenki mást mond nekem,
Nem tudom kinek a szavát higgyem.
Talán annak ki azt mondja:,,Beszélj vele, hisz ő szeret!"
Vagy annak ki azt mondja:,,Már soha nem lesz veled!"
Nem tudom mit tegyek,
Egyre jobban kesergek.
Nézek ki az ablakon, az égen látok sok csillagot,
Beszélik fent csendesen:
,,Lesznek-e vajon boldogok"?
Őszi eső hull a fáról csendesen,
Minden cseppje azt súgja:,,SOHASEM"!
,,Nem tudom minek is kellett megismernem téged?
Amióta ismerlek fáj a szívem érted!!!!"
|
Mondd mi értelme még szeretni?
Hisz úgyis olyat szeretsz, kit el kéne feledni...
Miért szeressek, ha csak ártok magamnak?
Hisz az érzéseim nyugodni úgysem hagynak...
Mondd miértelme remélni a holnapot?
Hisz nem jön vissza többé, ki itt hagyott...
Miért reméljek, ha csak illúzió minden?
Mert tudom, nem kaphatom vissza egyetlen kincsem...
Mindd miértelme a boldogságot keresni?
Hisz hiába találsz valakit, kit tudsz szeretni...
Miért keressem, ha csak tova tűnő pillanat?
Csak addig tart, míg elér a pirkadat...
S, ha feljő a Nap akkor fogsz rádöbbenni,
Hogy nincs értelme resmélni s szeretni,
Mert az, ki a boldogságát áhítva keresi,
Az igazi örömöt sohasem lelheti...
Csendes éjjel egyedül fekszem ágyamban,
S te szerepelsz minden álmomban,
De ma álom nem jön szememre,
Mert bánat nehezedik szívemre...
Az ablakhoz lépek s kihajolok rajta,
A hűvös szellő arcomat megcsapja,
Félve a holnaptól az éghez fohászkodom,
S a néma csendbe nevedet suttogom...
Könnycsepp csordul ki fáradt szememből,
Talán a hidegtől... vagy csak a szerelemtől...
A múlton mélázva egy hang szól bennem,
De már rég nem tudom mit kell tennem...
Érdemes-e felkelnem holnap reggel?
Tán aludni se tudnék, kavargó lelkemmel...
Ha aludnék is csak veled álmodnék,
S újra reményteleneül éberdnék...
Előre...
Tudom, hogy mennyire fáj,
Hogy emléke még visszajár,
De emlékezz, mit tett,
Pedig azt mondta szeretett...
Elhitted, hisz te is szeretted,
S ígérted őt sohasem felejted,
Azt hitted ő az igazi számodra,
De nem figyelt soha sem vágyaidra...
Csak tette amit ő akart, nem érdekelte,
Ha szerelmét egy-egy szóval sértette,
S te őt szereted, ki annyiszor bántott,
S neki adtad minden álmod...
Tudom, hogy fáj, de ne add fel még,
Idővel rájössz, hogy az élet mégis szép,
Hogy mi lesz sorsod, bízd a jövőre,
Ne lépj vissza a múltba, csak egyenesen előre... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
